A szigeten honos, nem játszható fajok

Az Elfek

"A legenda szerint Anamúr, Ki Első Volt Mind Között, a világ hajnalán megteremtette az elfeket, hogy őrzői legyenek enne a világnak..."

Az elfek a legősibb nép valamennyi között, és a világ hajnala óta őrködnek a világ fölött. Büszkék és daliásak, bíznak önmagukban, kardjuk és mágiájuk erejében. Habár majdnem a leggyengébb fizikummal rendelkeznek, ősi mágiájuk kiegyenlíti hátrányukat. Az elfek nem harcias nép. Szívesebben élnek erdejeikben, elzárva mindenkitől, ám ha megtámadják őket hatásosan képesek megvédeni magukat. Mágiájuk is elsősorban védekező és gyógyító varázslatokat ismer. Ha békére és pihenésre vágysz, az elfek erdejében megteheted.

Minden elf születet céllövő. Ám ami az elf íjászokat igazán veszélyessé teszi, a rejtőzködő képességük. Az átlagember csak akkor veszi észre őket, ha már a mellében rezeg a vessző. Az elfek ugyan jobban szeretik az íjászatot a közelharcnál, de ez nem jelenti azt hogy ne lennének remek kardforgatók. Egy-egy pengemester évszázadok tapasztalatával bír, és minden trükköt látott már, ami a vékony pengéjű kardokkal kivitelezhető.
Az elf mesterlövészek bármire képesek íjukkal. Egy vágtató lovag a sisakrostély kémlelőnyílását kilőni számukra mindennapos dolog.

Valamennyi elf képes mágiát alkalmazni. Elf mágusnak azonban csak azt nevezik, akik évszázadok óta gyakorolják e művészetet. Az elf bölcsek oly erőknek parancsolnak, melyet az emberi ész felfogni is alig képes. Egy mozdulatukkal képesek egy hadsereget eltörölni, hogy egy másikkal helyükbe zöldellő erdőt teremtsenek.

Elf törzsek többfelé is előfordulnak, a világ minden részén elterjedtek, kisebb csoportjaik igen szélsőséges időjárási körülmények között élnek. Minden csoportnak többé-kevésbé küzdelem az életben maradás, és ez speciális technikákat igényel, különleges, lappangó képességek kifejlesztését teszi szükségessé. Az elfek minden törzsére jellemző, hogy az embereknél jobban értenek a természet nyelvén, legyen az bármilyen természeti környezet, ami körülveszi őket. Törzsük tagjait tisztelik, egymással nem harcolnak, de a betolakodókat, ellenségeket kemény fogadtatásban részesítik. Némely törzsek - miután valamely élőhelyükről kiszorultak - honfoglaló háborúkat vívtak más fajokkal, és erőszakkal hódítottak maguknak új hazát. Hajlamosak a fennhéjázásra, büszkék, gyakran lenézik a többi fajt. Néha kegyetlenek és vérszomjasak, ölnek, rabolnak és foglyokat ejtenek, akik aztán helyettük végzik a fárasztóbb, lenézettebb munkákat.

Forrás: sulinet

A Sellők

A tengereket és a szárazföld tavait, folyóit benépesítő fél-emberek - legyenek nők vagy férfiak - azóta foglalkoztatják az ember képzeletét, amióta először merészkedett ki a tengerek nyílt vizére. Sokféle nevük van: szirén, sellő, vízitündér, hableány, najád, triton, tengeri nimfa, nereida vagy néreisz. A mesék még ennél is többfélék: némelyek gyengéd, jószívű teremtésekről szólnak, akik csak meg akarták mutatni kedvesüknek a mélység varázslatos világát, mások gonosz, tengeri szörnyekről, akik ízekre szaggatják a vízbe fúltakat. Voltak csillogó aranyhajú sellők, és voltak hableányok zöldeskék hajkoronával, éles fogakkal.

A csábos külsejű, egyik kezében tükröt, a másikban fésűt tartó, félig nő, félig haltestű lény nagyon sok variációra ad lehetőséget, bár a legtöbb művészi megjelenésben a női felsőtestet derékban vagy csípőben váltja fel a kecsesen elkeskenyedő pikkelyes halfarok. De itt aztán véget is ér az egyformaság: ábrázoltak már sellőt foltos makrélafarokkal, vízszintes delfinfarokkal, izmos angolnafarokkal; némelyik derekát szoknyaszerűen elrendezett uszonyok övezték, mások inkább kígyószerűek voltak. Lényegében véve azonban egész testük nyílt vízi csábításra és gyors menekülésre termett - lelkük azonban nincs. A hagyomány szerint egy hableány csak akkor nyerhet emberi lelket, ha feleségül megy egy földi halandóhoz. Sok beszámoló szól az ilyen kevert házasságokról - vagy meg nem valósult próbálkozásokról.

A sellő hangja legalább annyira igéző, mint szépsége. A szirének bűvös dala a legendák szerint hajósokat csalt zátonyra, tengerészeket sodort a vízbe fúltak birodalmába. Jellegzetes fordulat a népmesékben, amikor a vízitündér vagy hableány magával rántja a hőst a mélybe.

Világunkban a sellők immáron nem csak a vizekben, de a szárazföldön is fellelhetőek olykor, ehhez mindössze annyit kell tegyenek, hogy megvárják, míg uszonyuk megszárad a napon, s akkor az lábbá alakul. Ekkor testük meztelen. Ilyen, emberi alakban azonban a sellő igencsak sebezhető, és csak pár napig bírja ki az éltető víz nélkül. Legfeljebb három napig, majd ismét haza kell térnie, amíg éjfélt nem üt az óra.
A sellők hosszú, akkor több kétszáz éves kort is megélhetnek életük során, halálukkor eggyé válnak a vizzel.
A sellők fajának tagjai csakis nők. Utódaik más fajok férfitagjaitól származnak.

~50: Gyermekkor
51~100: Ifjukor
101~150: Középkor
151 ~ 200: Meglettkor

Forrás: Freeweb

A Tündérek

„A tündérek, mint csodás mitológiai és mesei alakok igen népes családfát és szerteágazó történetet tudhatnak magukénak. Előfordulnak a hiedelemvilágokban olyan varázslatos lények, melyek ártó vagy jó szándékúak, és a létezés egy magasabb, vagy legalábbis embertől különálló részén foglalnak helyet, ugyanakkor az isteni szférát még nem érik el.”

Az átlagembernél egy fejjel magasabbak. Minden tündér, akár az emberek, különböznek egymástól, külsőleg és viselkedésbe egyaránt. Realtha szigetének szinte minden pontján felelhetőek, akárcsak az elfek. A tündérek egyik néphez sem kötődnek, mint faj, azonban tagjaik szövetségre léphetnek bármelyik alakváltó csoporttal, bár ők főként a természet isteneit imádják elsősorban, s fegyverek helyet szívesebben alkalmazzák a mágiát.

Tündérekkel főként a természetben találkozhatnak a sziget más lakói, ezen faj tagjai maguknak valók. A nem két tündér szülőtől származó gyermeknek előfordulhat, hogy nem nő szárnya, ettől függetlenül azonban a csoport tagjai elfogadják, nem közösítik ki a félszerezet utódot.

Öltözékük kiemeli őket környezetükből. A férfiak szeretnek mindig előkelően kinézni, bár öltözékük sosem látszódik igazán a vastag bársony köpenytől, aminek a vége a földet súrolja. Minél nagyobb egy köpeny hossza, annál nagyobb tekintélye az adott férfinek, és párválasztáskor ez sokat számít. A férfiaknak szinte egyetlen ékszerük sincs, csak a hajuk közé fűzött vékony fejpánt, ami ezüstből vagy aranyból készül. A tündér nők a legszebbek ezen a Világon. Szemük barna vagy kék, hajuk barna vagy szőke. Szeretnek lengően öltözködni, amivel felhívják minden népcsoport figyelmét. Előnyben részesítik a mély kivágású, selyemből készült ruhákat. Karjaikra karpereceket erősítenek, bár rajtuk is kevés ékszer található. Remekül bánnak az íjjal, jobban, mint az elfek, de könnyű kardjaikat, mint a villám úgy forgatják.

Koboldok

Kis gonosz lények. Bőrük általában zöldes, barnás árnyalatú, hegyes fülük van. Előszeretettel bosszantják a környezetüket, folyvást komiszságokon jár az agyuk, főként a fiatalabb korosztálynak. Kedvenc varázslatuk a láthatatlanná válás, s különféle gyengébb átkok. Méretüket tekintve igen alacsonyak, a legnagyobb kobold is jó ha meghaladja a harminc centimétert. Főként az erdő lakói, de jó páran már a városban is fellelhetőek, padlásokon, pincékben, a város föld alatti járataiban. Sokan kiszolgálnak a fogadókban, kocsmákban, de ezekkel a koboldokkal nem érdemes ujjathúzni, hiszen könnyen lehet, hogy a következő pillanatban a vendég fejét ronda pattanások, s hatalmas kelések lepik el...